Lám-lám, máris van két rendszeres "olvasója" virtuális naplómnak. Sziasztok skacok, én is figyelek ám, ti mit firkáltok. Mondhatom, nagyon ügyes próbálkozások ahhoz képest, hogy szinte most dugtátok ki fejecskétek erre a világra. Nagyon örülök, hogy anyáitok (én lányaim) szakítanak időt veletek együtt időnként egy kis napló írásra. Én is mindig készültem rá, de valahogy három pici baba, háztartásvezetés, interlockolás, kézimunka előrajzolás mellett nem sikerült soha babanaplót írni. Akkor még nem volt számítógép, legalábbis nekem nem. Később lett a commodor nevű őskövület, anyáitok azon kezdték a billentyűverés tudományát. Na de hagyjuk az őskort, most együttes erővel bepótolunk mindent és nézhet majd az utókor. Ugyanis nem titkolt szándékom, és reményem, hogy ti, és a ti gyerekeitek is olvashassák majd ezeket a sorokat. (Mellesleg olyan kíváncsi lennék, vajon mekkorákat kacagnak majd rajtunk, vagy értékelni fogják naplóíró ambícióinkat?) Per pillanat fixa ideám, hogy mindenfélét leírok ide, abból nem lehet baj. Reménykedem, hogy ezen írások közben mindenki nyer valamit. Még talán én magam is. Gondolatokat felelősséggel papírra vetni egyfajta önismeretre, önfegyelemre, őszinteségre tanít.
